Na hát kezdek valami kritikus holtpont felé közelíteni, ami annyira nem tetszik... Egyre több dolog kezd idegesíteni, a toleranciaszintem leesett, ami Judit elmélete szerint nem jó mivel, hypertolerancia az kell ha külföldön pörgeti az ember. Ez igaz is, mióta felcsattintom minden az agyamat, azóta rotyi módon vagyok... Na de remélem ez majd változni fog. Bár általában az internacionális diáktársaim általános baszakodásán gorombulok be...
Sok furcsa faszságot művelnek, eléggé megharagudtam a lakótársamra is, mert egy geci hernyó.... szóval fontolgatom a helycserét, mármint hogy másik szobába költözök...
A fél hétvégét Szöulban töltöttem, aztán keresztbe lett baszva a dolog szóval hazgyüttem a hajnali busszal, ami igazából kalandosabbra is sikerülhetett volna, nem volt semmi extra... miután hazaértem akkor tévedtem el egy picit, mert elhatároztam hogy gyalog megyek haza a buszállomástól, ami egy jó órás sétába torkollott. A koreai fővárosi dolgokat majd leírom mert volt egy kettő nagyon szép látványosság, meg érdekesség, de hogy a büdös Seoul toronyba mégegyszer fel nem megyek az hétszentség.... ratyi szutyok, semmi.... lófasz, a pécsi tévétorony ezerszer nagyobb móka... szóval gondolhatjátok... De legalább megettem életem legdrágább fagylaltját amíg várakoztunk a sorban, az mondjuk finom volt, szóval csak azért megéri elmenni a torony bejáratába.
Na most elmegyek rendbe teszem magamat, mert csak 2 óra alvás van a testemben, szarul festek, utána meg 2-3 év után újra beteszem a lábamat egy fodrásszalonba és megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen hajat szeretnék. Érdekes lesz no....
Sajnálom hogy ilyen jellegűre sikeredett a bejegyzés, de borús a hangulatom, szóval lehet hogy meg is nézem ma a Chungking Expres-t mert attól felvidulok.
csucsu mindenkinek!
