A hét vége felé volt szerencsém ellátogatni, a demilitarizált övezetbe, illetve a JSA nevezetű közös felügyelet alatt álló területre, ami mindenkettő az Észak illetve Dél koreai határ között húzódik, és feszül is jelen pillanatban, mármint a helyzet. Péntek este irány Seoul, juhhhhé a nagy város minden nyugati ember álma, mozgás, buli, élet, pia, lófasz. A seggbe, legalábbis számomra, ekkora élménnyel ér fel ellétogatni az irtózatos méretű városokba, melyeknek lakossága meghaladja szeretett hazámban élő honfitársaim lélekszámát. Biztosan sokszor kifejtettem már, hogy mennyire rühellem a nyugati embert, mint olyat mostanában.... szóval ha hazamegyek, és jössz szembe az utcán, nagy valószínűséggel utálni foglak, és gondolatban leköpöm az árnyékodat... Mindig ilyen gondolatok ragadnak magukkal, a fehér faszokkal töltött pár óra után... de nem lehetett mit tenni, a látogatás, utazási iroda által lett megszervezve, szóval az együttlét kellemetlen tudata, ott lebegett egész héten a fejem felett. Na de mindegy szóval péntek, Seoul, este Jjimjilbang-ban alvás ahol szerencsés fültanúja lehettem életem leghangosabb fingásának, mely fekhelyem szomszédságában lévő koreai férfiú alsó fertályából származott. Ugyebár a Kimchi segíti az emésztést (amúgy remélem a fertály az tényleg ly..) ha nem kérlek írjátok meg nekem, és kijavítom. vagy leszarom, majd elválik. Jjimjilbang két óra alvás, aztán irány a találka, hulla fáradt voltam. Egy rendkívül elegéns hotelben vártuk hogy megérkezzenek a turistatársaink, várakozás közben a finn srác előadott egy szarós történetet, ami mindig feldobja a hangulatot. tényleg vicces volt. Utána életem legaranyosabb koreai tour guide-jával volt szerencsém találkozni, hogy a halálban van magyarul? utaskísérő? tényleg nem tudom.... na mindegy ő adta az infót az út során. Az első megnyilvánulása az volt, hogy az észak deél koreai helyzet miatt sok társaság lemondta az utat, de nem kell félni, ha baj van ott lesz a dél koreai hadsereg az majd megvéd minket. Aztán ez a gyönyörű mondat következett amit most csak angolul írok le:

If something happens, i want you to help us destroy..... na itt egy picit beszartam, hogy mit kéne pusztítanom ha jön a gond? Itt a finn srác is felkapta  afejét és kérdezte, tényleg azt mondta hogy destroy? Na ezután a csajon fél percenként nevettünk, olyan viccessen beszélt. DMZ: hát egyszer jó volt de semmi extra, át lehetett sasolni, északra, aztán egy alagutat néztünk meg amit az északiak robbantottak, jál megfájdult a hátam, mert alacsony volt... itt nem lehetett fényképezni, valami miatt, ezt ki is hangsúlyozta a csaj, amúgy pár helyen megértem, mint pl katonai táborok közelében vagy ilyesmi, de egy alagútban????? mi az ami stratégiailag felhasználható a koreaiak számára??? A lényeg hogy nem lehetett fényképezni, erre egy ausztrál fickó megfogalmazta a turistalét legfontosabb kérdését:

What is the fucking point in this fucking trip if I cant make the pictures?  

Ezzel alapvetően olyan problémái lehettek, hogy egy viszionylag semmi izgalommal nem járó alagutat, nem tud megmutatni odahaza a cimbiknek, illetve a kurvanagy kamera hiábavalóság is aggaszthatta valamennyire szerencsétlen nyomorultat... aztán egy vasút következett, ami már nem jár.

JSA: egy rendkívül inteligens amerikai fickó feljött a buszra leellenőrizni a személyazonosságunkat. Szerintem egy picit idegbeteg volt, mert folyton a pisztolyt markolászta, meg tekergette a szemeit... ilyesztő hogy egy olyan arc vigyáz a biztonságodra akitől sokkal jobban félsz mint az ellenségtől akitől megvéd... Aztán megpróbált kikezdeni a földiutaskísérőnkkel, ezt megbocsáthatatlan bűnnek vettem és onnantól fugva utáltam is a tagot. :) fényképezkedtem déli katonákkal, meg láttam érdekes épületeket, ennyi... Amúgy a túlélés szabálya a JSA-ban hogy ne fuss semmi esetre sem :), meg ne mutogass, don't point at the north koeran soilders! don't point them!!!! ez a mondat többször is elhangzott utunk során.

Szombaton az út után visszatértem, és vasárnap elmnetem egy mongol kajáldába egy mongol sráccal, akivel mostanában mászkálok. az étel nagyon finom volt! De tényleg a tejtea meg valami isteni! Főleg egy kis kajával a szájban kombinálva. Az étel után a srác kérdezi akarok e egy kis vodkát inni mivel az a nemzeti ital. Mondom persze naívan azt hittem, egy kis felest lehúzunk... lópikulát egy egész üveg Dzsingissz vodkát kikért, egy nagy hordó sörrel kombinálva. Ezt 3-an betermeltük, minek hatására Dzsingisz khan beköltözött a buksiba, és nem feltétlenül illedelmesen viselkedett... Szóval ez az este is hosszúra nyúlt... de most nem iszom a vizsgaidőszak végéig, mert sok a teendő.

Amúgy holnap valami előadást kell tartanom egy egész osztály elsőévesnek, de nem mondtak semmit hogy mit kell csinálnom. csak annyit hogy beszéljek valamiről, szóval még nem döntöttem el miről, ha vannak ötletek írjatok nyugodtan :)

csucsu!