A tegnap elég viccesre sikerült. 9 órakor találkoztunk a távozni készülő 3 srác elbúcsúztatása ürügyén, elég sok ember ott volt a szokásos gyülekezési helyen a szökőkútnál, ami központi szerepet játszott az egyetemi hétköznapjaink vidámabbá tételében, nem csak a miénkben, de a koreai diákokéban is. Szóval sokan voltunk, odakerültek valahogyan az amerikai cserediákok is, köztük volt egy Megan nevezetű csajszi, akivel találkoztam egy héttel ezelőtt. A szokásos iszogatás volt a programon. MIndenki kezében valamilyen itóka, emelkedett hangulat, amikor megérkeznek a biztonsági őrök... MIndenki elhallgat, megfenyítenek minket, hogy ne ugorjunk bele most a szökőkútba, mert a fele le van eresztve, és megsérülhetünk, mindenki bólogat, ez volt az a pont amikor a szlovén srác elhatározta, hogy megvesztegeti az őröket egy 2 literes soju-s palackkal, amiben természetesen az ital is benne volt :), az őrök elfogadták, és onnantól kezdve nem is láttuk őket többé. Szerintem abban a pillanatban betintáztak, ahogy visszahúzódtak az őrposztra. A szökőkút után elhatároztuk, hogy irány a belváros, és valami klub, ekkor Megan-ban már egy atmoszférávaé több volt a kelleténél, és folyamatosan rám csimpaszkodott, és magyarázta, hogy mennyire szereti Amerikát, meg hogy ne hagyjam majd magára a belvárosban mert megerőszakolják a koreaiak.... Erre mondtam, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az amerikai katonák fognak megrontani. Innentől fogva az amerikaikatól is félt. A taxiban egy szlovén srác, Megan, meg én utaztunk, a csaj eléggé rá volt moccanva minden hímnamű élőlényre a közelében, és ezt szerette is tudomásukra hozni különböző formákban. Nem szép a lány szóval a szlovén srác, és én is kitréő manőverek sorozatát hajtottuk végre, hogy elkerüljük akésőbbi kellemetlenségeket... Megérkeztünk abárba ahol az amerikai lány megpróbálta megenni a ruháimat, amíg azok rajtam voltak, ez kicsit zavart mert néha beléharapott, amit annyira nem szerettem... Megint jött a kérés, Ígérd meg hogy nélkülem nem mész el ebből a klubbol. Persze ha fizetsz egy sört nem hagylak itt. Megkaptam a sörömet, és csendben egy sarokban elfogyasztottam. Utána találkoztam, egy romániai magyar csajjal Évával, akivel beszélgettünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan furán hangzik amikor magyarul mondjuk a magunkét. Ja hihetetlen, soha nem hittem volna, hogy ilyen erőteljesen kell koncentrálnom ahhoz, hogy normális mondatokat tudja kicsikarni magamból, bár ez lehet hogy csak azért volt, mert be voltam állva mint a cövek.... majd holnap kiderül amikor találkozom a tanár csajszival.
Csucsu
