Itt van az idő, hogy elővegyem jobbik énemmel egyetemben a tanszereket, illetve a tanulnivágyást, ez a legnehezebb az egészben... De majd lesz valahogyan, ki kell izzadnom magamból 16 oldalnyi angol szöveget, ami még magyarul is nehézkesen megoldható feladat, de azért örülök hogy nem koreaiul kell írnom :)
Voltam mellesleg egy koreai tradicionális koncerten, ami valami félelmetesen jó volt, nagyon beleszerettem a koreai hangszerekbe: haegeum ------ ha valaki látta az Íj című Kim Ki-duk filmet, akkor biztosan emlékszik az öregemberre aki ezen játszik, ilyen furcsa nyekergős hangja van, de ha valaki jól fujtja a témát, nagyon jól szól. A másik nagy kedvencem ami hasonlít a hárfához: kayageum --- 20, 22, és 25 húros van belőle ha minden igaz. Informátoraim tudása megbízható, mivel játszanak a zenekarban ami előadta a koncertet, ugyanakkor angol nyelvismeret híján sosem lehet tudni hogy jól jön e át az üzenet. Két lányról van szó egyikőjük Haegeum- ön játszik, a másik lány pedig nagyon szépen énekel, ők hívtak meg akoncertre mert, egyszer együtt ittunk a szökőkút mellett :), szóval többszörösen beigazolódott érdemes inni, és közben ismerkedni, hasznos kapcsolatokra lehet szert tenni :)
Megtartottam az előadást is a sok ismeretlen koreai diáknak magyarországról... remek élmény volt, most már tudom, hogy milyen szar lehet a tanároknak Pécsen, amikor kérdeznek valamit aztán senki sem reagál... csak néznek bele az arcodba, na akkor kell a rexona... mert a hideg meleg sehol egy csepp nyál csak az izzadságérzés elfeledhetetlen nyomokat hagy a lélekben :), na azért annyira nem viselt meg a dolog. Bár az első megrázkódtatás az volt, amikor a csaj aki beajánlotta ezt az opciót közölte velem, hogy nem kiscsomprtos szemináriumról van ám szó, ahogy azt képzeltem hanem a gépész karon (merthogy ott tartottam az előadásomat) 40 fő alatt nem nagyon adják a dolgokat. Akkor kiszaladt egy magyar káromkodás amúgy ékes angolt beszélő ajkaimon. Amúgy annak ellenére egészen jó volt, hogy 40 olyan srácnak, és 3 lánynak beszéltem Magyarországról, és a magyarokról általában, akiket ez a téma egyáltalán nem érdekelt, mert rá voltak feszülve valami jó kis szaftos flukszuskondenzátor összeszerelési elméletre. Na de megéltem túléltem. csucsut mondtam nekik.
ahogy neketek is drága olvasóim, mivel nekiállok történelmet olvasgatni, közben pedig koreai muzsika duruzsol füleimbe, elnyomván lakótársam ocsmány litván krákogását, mely sérti gyönyörű magyar dallamokhoz szokott füleimet :), amúgy a nacionalista érzések kezdenek kibontakozni lelkemben! Vigyázzatok!
mindenkinek ajánlom utólag:
Sakamoto Kyuu: Sukiyaki című dalocskáját, melyet előszeretettel választok karaoke-zás céljából :) mellesleg japán és nem koreai: micsoda jóképű egy gyerek volt a Sakamoto, hát nem?
https://www.youtube.com/watch?v=RtXQ31F1A-k
hallgassatok pansori-t is mert az fasza: Im Kwon-taek: Seopyeonje
https://www.youtube.com/watch?v=kojKqZk_zHg&feature=related
na most csucsu
