Elmentem egy marathonra nem futni csak gyalogolni, mert szép helyen egy erdőben volt megtartva. Az egészben az apropó az volt hogy mezítláb kellett megtenni a távot. Ingyenesen szállítottak minnket meg vissza is hoztak. De a fene se gondolta hogy 13 km-t megtenni cipő nélkül ilyen geci nehéz, főleg ha a talaj kaviccsal van kipárnázva csak a te tiszteletedre.... ráadásul valami szutyok dolog szerintem vagy el van törve, vagy zúzódva vagy szakadva a jobb lábamban, így egy pöttyet húzom magam után. Szóval dupla vicces volt. Amúgy egyszer ki lehet bírni, de nem megyek repetázni az hétszentség. Két pakistáni figurával, meg egy vietnámi csajjal tetem meg a szakaszt, jó arcok mindannyian. Meg még egy kis plusz móka is volt amikor az egyik koreai papa oadhívott magához, aztán kaptam egy bögre Makkollit, meg egy kis szárított halat, szépen befaltam, meg lelöktem a nedűt, és indultam is tovább. A táj az nagyon szép, mert egy nemzeti park közelében mászkáltunk, szóval el lehet képzelni, nyertem két üveg Soju-t meg egy medált is. Amúgy azt mindenki kapott. Elég internacionális társasággal buszoztunk, sok amerikai, meg vietnámi, meg mindenhonnan a világból voltak emberek. Az amerikai csajoknak iszonyú jó teste volt, megsasoltam, aztán lehagytak a fogyatékos lábam miatt.... majd legközelebb. Ja és mivel a kis csoport amiben benne voltam nem vette túl komolyan hogy a verseny csak 2 órán keresztül tart, így mi voltunk majdnme az utolsók :), így mindenki várt ránk vagy 30 percet, azt sajnáltam de nem volt mit tenni.....
Egy rendkívül érdekes párbeszédet folytattam az egyik amerikai észlénnyel ami így hangzott:
- You know what I think?
- Sorry? What?
- Fucking warm water that's what I think.
Na utánna lereagáltam egy rövid ideig tartó buta nézéssel, és egy enyhe elfordulással. A litván nyelv meg csúnya mint a rothadék...
Ha már a nyelv úgy volt, hogy az éjszakát meg a következő napot ott töltöm Daejeon-ban, CouchSurfing-en találtam is egy magyar srácot akivel össze akartam futni. Csak aztán beszéltem egy néger figurával aki megmondta, hogy nincsen semmi érdekes a városban, meg az is segített abban döntenem, hogy visszatérjek Daeguba, hogy nem nagyon tudtam lépkedni a marathon után szóval jobbnak láttam buszra ülni, és jönni.
Na csucsu! Valamit már fujtani kéne..... csucsu megint!
