Hahó Mindenki otthon! Mármint akit ismerek. Na ugyebár elhatároztam, hogy írok egy blogot,hogy ne kelljen midnen kedves ismerősömnek külön külön irogatnom e-maileket amik igazából ugyanarról szólnának, ugyanazt a levelet meg csak nem küldöm el mindenkinek, mert akkora tukkó nem vagyok... meg hátha megmutatjátok egymásnak, és akkor lebukok, hogy mégis vagyok akkora tahó... szóval:
Repülés ugyebár, reggel kelés nem is tudom mikor, nagyon korán mindenesetre. Bécsbe kocsival el, időben megérkeztünk így elértem a gépet, minden jól indult, és valójában kisebb bosszantó dolgoktól eltekintve egészen olajozottan mentek a dolgok, az utazás alatt ami a fene tudja mennyi időt vett igénybe, tizen valahány órát.... fárasztó volt na.
Több tanulságra is szert tehettem a Lufthansa jóvoltából, például ne ülj mérges német üzletember helyére a gépen, mert biztosan ugatni fog rád a csúnya anyanyelvén, és valószínűleg nem kedves dolgokat, továbbá ha melletted ül egy koreai nő 10 órán keresztül, és látja hogy rohadt mód nem tudod, hogyan egyél meg valamit amit bibimbapnak neveznek, akkor meg fogja mutatni :), ráadásul még el is magyaráz dolgokat, az ételeikkel kapcsolatban, és azt is öröm volt felfedezni, ha ősz hajú koreai férfitől kérsz fogkrémet egy reptéri mosdóban, szívesen fog adni, és utána még németül is szeretne veled beszélgetni.
Ezek után megérkeztem Daegu-ba, Bécs-München-Söul-Pusan-Daegu utvonalon, utaztam limuzinbuszon, ami nem volt drága viszont életem legkényelmesebb ülése volt felszerelve a busz belsejébe, ilyet még nem csesztem, ilyen lábtartós hátradöntős, felfekvős alvós ülés volt, és a lábam is elfért. Szóval már akkor tudtam, hogy Koreában cifra dolgokat fogok látni, ezt csak megerősítette az a tény, hogy amikor megérkeztem, és eljutottam az egyetemre Jihye egyetemi buddy-m segítségével, egy ilyen brutális beengedőrendszerrel kellett szembetalálnom magamat. Van egy kódszámom amivel be tudok jutni a koleszba, ezt egy fura gépbe kell beütni, ahova aztán oda kell tenni a kezedet és, valami scanner megnézi hogy a kód egyezik e a kezedbe beépített chippel... én legalábbis így nevezem, mert nem tudom mi más alapján tudna azonosítani a gép... iszonyú furcsa. Ja meg a koleszajtón nem ám szaros zár van... paripapipilőt, egy kódos berendezés van itt is... beszarás... :).
Majd még írok, és elmesélem hogyan csókolgatta össze a nyakamat egy részeg szőrös korai öregember.... az nem volt annyira fasza, meg majd írok még a többi internacionális diákról is :), vicces figurák, isznak mint a gödény.
Csássze meg nem is írtam le miért szárnyalás az időben a bejegyzés címe.... na mindegy így úgyis hatásosabb, ha a végére marad, mert mindenki kiváncsi rá... Na ugye a repülésnek köszönhetően nyolc órával előre járok az időben, hozzátok képest. Meg mint kiderült, 2 évet öregedtem mert a koreaiak máshogy számolják az éveket mint mindenki más. Két évet hozzáadnak az eredetihez, elmagyarázták hogy miért, de nem értettem, elmagyarázták megint,de akkor már ők sem értették... szóval ráhagytam az egészet a koreaiakra, 24 éves vagyok és kész. Ez csak azért szopás, mert ha valaki megmondja hogy hány éves, nem tudhatod, mire gondol. Mostantól 24 et mondok az faszábban hangzik. Na csucsu Mindenkinek!
