Most szombaton elmentünk Busan-ba, ami a 2. legnagyobb város Seoul után Koreában. De még mielőtt erről mesélnék, meg kell említenem, hogy péntek este egy nagyobb adag ismeretlen koreai relatíve fiatallal töltöttem az estét Jeong-eun barátnémnak köszönhetően. Ugyanis az ő ismerősei voltak. Mindegyikük vicces arc volt, megtanítottak újabb ivós játékokra, szóval ha hazamegyek be kell majd mutatnom őket, elég jók.
Szóval egy átmulatott éjszaka után kissé kótyagosan végtam neki a Busan túrámnak egy litván sráccal Minde-vel az eredeti tervek szerint hozzánk csapódtak volna még emberek Busanban, csak ők kocsival jöttek volna, csak útközben kiderült, hogy a benzintank, és az olajtank is lyukas szóval hallgatván az autószerelő bölcs tanácsára nem kocsival hanem vonattal jöttek, így várakoztunk 2 órát a litván sráccal, de viccessen telt:
A kezdésnél pöttyet eltoltuk a dolgokat, mert megvettük a jegyet a szupergyors KTX vonatra, ami öt perc múlva indult, így nekivágtunk egy sprintnek, ami annyira jól sikerült, hogy az egyel a mi vonatunk előtti vonatra ugrottnk fel, ahol közölték hogy a jegy nem jó, mert az a vonat 4 perc múlva indul, de akkor már természetesen úton voltunk, szerencsénkre ez a vonat is Busanba ment. Pöttyet meglepődtem hogy 10 percen belül több vonat is megy ugyanoda, na de mind1 kedves kalauzunk megnyugtatott minket, mondván semmi baj üljünk le ide, aztán majd jön valaki aki beszél angolul, és vele megtárgyalhatjuk mi legyen, na az a valaki elég sokat váratott magára, így Busan végállomáson le is ugrottunk a vonatról megmenekülvén az angol magyarázkódás iszonytató terhétől.... volt ennek a mondatnak értelme...? Elképzeltem a szituációt Magyarhonban, és sajnálatos módon tetemünket marcangoló MÁV kallerokat vizionáltam, szóval inkább a koreai módi. Busan állomáson betalált két koreai hajléktalan akik Soju-t ittak, aztán megkérdezték amerikai vagyok e, mondtam: nem erre megnyugodtak, de azért lefényképeztek a mobillal vagy mi, lehet hogy csak beképzeltem, mert fura volt a szitu.
Ezután löktünk egy kis Kimbap-ot az fincsi volt, és irány a híres Busan halpiac, aminek most meg tudnám mondani a nevét, de ahhoz keresgélnem kéne, azt meg nem akarok, majd leírom, ja beugrott itt van ni: Jamchil? talán. Na az marha jó volt fogtam élő polipot, meg fura élőlényeket, láttam kolduló buddhista szerzeteseket akikről ha minden igaz videófelvétel is készült na az jó volt, meg rengeteg haltetemet is megcsodálhattam, imádtam a halpiac szagát! Faja volt nagyon. Aztán megérkeztek a többiek is, kisebb fajta keveredés volt lévén nem ismerem Busan belvárosát szóval egymás megtalálása nehézségekbe ütközött, így a koreai lányka akivel telefonálgattam arra kért adjam oda a telefont valami koreainak aztán majd ő megmutatja milyen irányba induljunk el. Na oda is mentem egy csoport idősebb emberkéhez, az egyiknek a kezébe löktem a telefont, ő készségesen elfogadta bár nem tudta mi a helyzet, hallgatta egy picit a telefont, majd odaadta az egyik haverjának, fura volt a szitu de mivel folyton mondta hogy aha meg ühüm, azt hittem vágja miről dumál, na aztán vagy 2 perc után amikor még mindig csak a z aha, meg az ühüm ment, kezdtem gyanakodni hogy itt valami nem stimmel, de az alatt a két perc alatt lefényképezkedtünk egymással, meg mosolyogtunk is meg miegyebek, vissazkaptam a telefont, és Jeong-eun kérdezi kik voltak ezek? mondom koreaik. hát azok biztosan nem mert nem értették mit mondok... itt kérdőn ránéztem a papókra, és egy bocsánatkérő sumimasen-t kaptam válaszul, ami eléggé megvilágította a szituációt... a szerencsétlen arcok japánok voltak, szóval keresnem kellett egy koreait.. itt ugrok egy nagyot, megtaláltuk egymást, aztán jött az ötlet együnk sashimit, meg élő polipot :) egyből megkedveltem a gondolatot, szóval neki is vágtunk az étterem keresésnek, ahol egy kis európai szarrágás következett, mivel a nyershúst, meg a polipot nem mérik olcsón, de mindenki úgy döntött hogy fizet bele, mert az élmény megér annyit....
Ja amúgy a csapat a koreai lányból, egy szerintem homokos lengyel fiúból, Tinából a szlovén lánykából, Mindéből, egy bűnronda műanyag lengyel csajból, meg belőlem állt. Nekiláttunk falni, a lengyel srác majdnem odarókázott az asztalra, azon nevettem, a lengyel csaj nem csípte a polipot, Minde ellene van az élő állatevésnek, így hárman faltuk... amúgy csalódtam picit, mivel nem egész polipot adnak csak a lábakat, amik még mozognak, a mozgó tányér azért vicces volt, ilyet még nem láttam, aztán később rájöttünk hogy egy másik kaja is mozog ha megbökjük, na az is vicces volt, amúgy fincsi a nyershús. Aztán láttunk még egy nagyon szép templomot, meg egy félszigetet is körbehajóztunk, az is jó volt, csak addigra elfáradtam, szóval kedvem volt hazamenni, így ez meg is történt, de előtte még megnézetem a Shanghai utcát ahol az orosz rusnya kurvák várakoznak, kiéhezett ronda orosz férfiakra... vagy másra, amúgy volt szerencsém találkozniegy 2 méteres dromedár orosszal, aki emlékezetett rá hogy ha egy nagyobb darab paraszt tart feléd, az nem fog kitérni az utadból. :) szóval megtaszajtott egy picit a papi, na de ez már csak így megy.
No hazatérvén tárcsáztam Yang-ho pajtásomat aztán elmentünk inni valamit, meg enni is Anju-t:) így hívják az étket amit pia mellé fogyasztanak, amúgy elmagyarázták az aapvető ivás törvényeket, Soju az az erős cuccokhoz megy, a Makkolihoz meg koreai palacsintát illik falni.
Meg tanultam egyet s mást a koreai lánykák elcsábításáról is, bár Yang-ho nem tűnik valami hiteles mesternek e téren :)
csucsu
